Tartalom (cselekmény leírást tartalmaz)

BÁB ​​FEJÉRE KERÜL A KORONA. AZ IGAZI ÖRÖKÖS REJTVE MARAD.
EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT.
Háború fenyegeti Melengárt, és hőseink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal szövetséget kell kötniük a nemzetelvűek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre erősebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszközként használja őt és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. Ám felfedezése, könnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát.

A Birodalom születik a magával ragadó Riyria-krónikák harmadik kötete. A hatkötetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra törő történetként alkotta meg, amit külön epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes kötet a saját történetét meséli el, és külön, kerek egészként is élvezhető. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált.

***

Vélemény

"A sikert a kudarctól csupán egy hajszál választja el…"

Az olvasó azt gondolja, hogy elolvassa ezt a részt és minden tisztább lesz... HÁT NEM!

Idő kellet hozzá, hogy végig gondoljam, megemésszem a történteket, mert természetesen a végére gyorsult be a cselekmény és fonódtak össze a szálak. Szerencsére sokkalta izgalmasabb lett, mint az előző rész, látszik és érezhető a fejlődés Sullivan Úr részéről. Egy nagyon jól felépített történetet kapunk, ami fokozatosan nyílik ki a szemünk láttára, egyenként megmutatva szirmait.
Ami miatt a legjobban neheztelek és egyben szeretem Sullivant, hogy folyamatosan bonyolódik a titok, egyik rejtély követi a másikat, úgy játszik a számításaimmal és gondolataimmal, hogy az már fáj. Hadriannal kapcsolatban már nem vagyok biztos semmiben, lehet hazudtak neki és ő az örökös.. Minden előre megalapozott (tuti) sejtésem hamis lett, ami persze az utolsó oldalon derült ki.
Egy ilyen függő vég... A legjobb, és ami egyben az őrületbe is kerget. A legszörnyűbb már csak az lehetne, ha nem lenne nálam a folytatás. :D

Ebben a részben Arista kapta a több szerepet, ami meglepetésemre annyira nem zavart, mert a hercegnő fokozatosan vált egyre érdekesebbé. Az elkényeztetett úri hölgyből talpra esett, harcosnő lett, csak kedvelni tudtam a jellemfejlődést követően.
  Végre egy Hősnő!
Eddig úgy éreztem, az előző két részt követően, hogy ez nem egy egyedi történet, mert ezekre a sablonokra épült már sok-sok kalandregény és fantasy. Élveztem a sorokat, nem éreztem úgy, hogy lapoznom kellene, de mégis meg volt az-az érzés, hogy ezt már hallottam. Az egyediséget a társadalmi helyzetekben, különböző királyságokban és a háttérben megbúvó Egyházban éreztem.
Viszont a harmadik részben a véleményem fokozatosan megváltozott! Valami mást kezdtem érezni, azt, hogy ez a történet fokozatosan épül és ez egyre jobb lesz!
Mintha haladnánk felfelé a hegyen fokozatosan egyre szebb, jobb és lenyűgözőbb lesz a táj, ami elénk tárul. 

  "– Az igazság soha nem lehet istenkáromlás, amíg a jó és a helyes ismerete vezérli. Az igazság hatalom, valahogy úgy, akár egy számszeríj."