A Fantasy zsánerrel foglalkozó cikkemben a világépítés fontosabb mérföldköveit foglalnám össze, amelyek nélkülözhetetlenek egy hiteles és egyedi történet megírásához. Mindehhez J. R. R. Tolkien alkotását említeném meg, mert neki köszönhető a Fantasy alapja, amelyre rengeteg más történet épült még. A nagyszerű Gyűrűk Ura sorozatában a tünde, törpe, ork, ember felállás kapott szerepet. 

Következő világsikerű alkotás Gerorge R. R. Martin eposzi méretű kötete a Tűz és jégdala, amelyben az emberek küzdenek a "mások" ellen, mindez középkori sötét hangulatba ágyazva.
Felhozhatunk még rengeteg írót, akik csodálatos fantasy világot alkottak Michael J. Sullivan; Riyria-krónikák, Bradon Sanderson; Ködszerzet kötete, Andrzej Sapkowski; Vaják sorozata, Jennifer A. Nielsen; Hatalom-trilógia. (Fantasy íróknak legalább az egyiket ajánlom elolvasni)

 Elsődleges feladat:

Mielőtt még tollat ragadnánk, le kell ülni pár pillanatra és végig gondolni, hogy mennyire logikus, hiteles a történet, amit megakarnánk írni. Miért történnek úgy a dolgok ahogy, szükség van ok-okozati összefüggésekre, ha van mágia és varázslat kellenek hozzá szabályok, egy új faj esetén ki kell építeni a társadalmukat, szokásaikat, törvényeiket. Rengeteg vesződéstől, szenvedéstől mentjük meg magunkat, ha ezekre most választ tudunk adni, mert utólag átírni talán az egészet, bizony elkedvetleníti az embert.

 Megkezdődik a háttér világ kiépítése:

• Bevezetés: A világépítés fontos része egy jó fantasynek, mert ez határozza meg fantasy és sci-fi műfaját, ezért nem szabad elhanyagolni, idő kell hozzá. Viszont nem szabad hagyni azt sem, hogy a csodálatosan kiépített háttérvilág a történet és a szereplők rovására, elhanyagoltságára menjen. Mert egy jól kitalált story és az egyedi szereplők gárdája elviszi a hátán az egész történetet, ez mindig jobb, mintha a világ kifogástalan lenne, de minden más kidolgozatlan. A történelem, régi hiedelmek és ősi legendák kitalálása, azért szükségesek, hogy az olvasó ne érezze azt, hogy a "világ" egyik napról a másikra született. Legyen mélysége, több dimenziója a történetnek, így válik hitelessé és élvezhetővé. Brandon Sanderson azt ajánlja, hogy célszerűbb úgy tekinteni a háttérvilágra, mint egy szereplőre a könyvben. Tehát egy karakterhez hasonlóan legyen személyisége, hibája, gyengeségei és erősségei, múltja, története és a mesélés során változzon. (pl: az évszakok miatt is) A legtöbb szereplő változik (jó vagy rossz irányba) a cselekményeket követően, ugyanígy változhat a háttérvilágunk is. Ha tovább gondoljuk az idő változhat a mágia végett is Példa: "Eljöhet az örök sötétség miután kiszabadul a legnagyobb gonosz, mert hatalmas ereje homályba borítja az eget."  Legjobb változást J. R. R. Tolkientől tudnám hozni, Frodo ahogy közeledik Mordor kapui felé, úgy válik a körülötte lévő világ egyre zordabbá, rémisztőbbé. Ehhez a változáshoz hasonlóan a saját történetünkben is kell lennie egy kiinduló pontnak és egy végkifejletnek. Segítséget néhány megoldást használhatunk más íróktól, de fontos, hogy maradjunk eredetik. A példákat nem kell törvényszerűen értelmezni, próbáljátok saját történeteikhez formálni őket. (Persze a jól kitalált világ nem azt jelenti, hogy az első fejezetban 10oldalon keresztül részletezzük a történelmet. Mert az inkább egy monológ prológus lesz és a történelem órák hangulatát fogja idézni. Az információkat adagolva kell az olvasó tudtára adni, mert ha egyszerre megrohamozzuk vele, nem fog megérteni semmit.)

• Földrajz: A Fantasy történetekben lényeges az izgalmas környezet, amelyet egy térkép segítségével tudunk hatásosabbá és látványosabbá tenni. Ezek mellet számunkra is nagy segítség, mert átláthatóbb és nyomon követhetőbb az események sorozatában, hogy szereplőink hol járnak vagy honnan hova tartanak.
  Térkép készítésnél figyelembe kell venni, hogy a folyók hegységekből erednek és "Y" formában egyesülnek (tehát nem kettéválnak így: "λ") általában északról délfelé folynak a tengerekbe, ha nem állja útjukat hegység vagy más domborzati kiemelkedés. Ilyen esetekben tavak képződhetnek, körülöttük erdők és füves pusztaságok. Más domborzati képződmények lehetnek: Hegység, hegyláncolat, völgy, síkság, szurdok, szakadék, sivatag, tundra, vízesés. 
  Gyakori hiba szokott lenni, hogy a sivatagot és az őserdőt egymás mellé helyezik, ami, ha hitelesek akarunk lenne nem helyes, mert ilyen helyzetben szükséges egy "átmenet" a terület közé. Szóval a sivatagot esetleg pusztaság válhatná fel vagy egy síkság ezt követően erdőség. Legjobb esetben egy hegyláncolat választja el a területeket, ahol az említett esetet a valósághoz hően lehet ábrázolni, mert egy
  hegység által megoldható, hogy egyik oldalán sivatag a másik oldalán őserdő alakuljon ki. Ahogy ezt a térkép is mutatja, nem kell sajnálni  a ceruzát vagy az egeret (igaz a térképen nem látunk erdőséget) de igazán izgalmas területeket fedezhetünk fel így is. Egy kis segítség, amely számomra sokat jelentett egy térkép elkészítésénél. A videó a kezdeti nehézségek átlábalását könnyíti meg, azt a pillanatot, amikor tanácstalanul ülünk a papír előtt, hogy akkor most hogy? :) (A további videóit is ajánlom, nagyon precíz munkákat készít a rajzoló.)   

 A következő segítség azoknak szól, akik nem akarnak kézzel rajzolni. Nekik ezt a térképkészítőt ajánlom: >Link<  

Nem kötelező térképet rakni a könyvünkbe, de ha feldobja a kiadványt, illetve szükséges, hogy az olvasó nyomon tudja követni a szereplők útját, akkor persze jó, ha van benne. Viszont, még ha végül nem is kerül bele a könyvbe, ha a karakterek sokat utaznak, akkor jó, ha rajzolsz magadnak egy térképet, hogy lásd a távolságokat.

•  Hangulat: Ha nem akarunk hardfantasyt írni és inkább maradunk az emberek mellet, akik egy kitalált világban élnek, akkor a saját történelmünket is használhatjuk alapul vagy a hézagok kitöltéséhez. Általában ajánlani is szokták, hogy ha egy adott idő intervallumban szeretnénk elhelyezni a sztorit, (mondjuk 1210-ben) olvassunk utána az időszaknak. Milyen városokban éltek, milyen törvényekkel, milyen eszközöket és fegyvert használtak. Ezek az apróságok azért fontosak, mert különböző értékelésekben is megemlítették, hogy idegesítő volt, hogy az író nem tudta hogy abban az időben léteztek-e egyáltalán az adott tárgyak. Tehát, ha a középkorba ágyazzuk a történetünket nem használunk szlenget és manapság használatos szavakat. Nekem is vannak saját tapasztalásaim az ilyen finomságokról, amikor az író a sötét középkori hangulatban (a könyvben fáklyákat használtak még az emberek) és a lovak dobogását a petárdához hasonlítja. Vagy amikor a kalóznak volt könyvelője, rákerestem, de nem tudom mióta használjuk a könyvelő szót, esetleg amióta számlák léteznek. De nem a kalózok idejében, ilyenkor inkább a pénzmester szót használjuk vagy valami kórhoz hűt. Én például gyakran beírok szavakat a Szinonima szótárba, hogy nagyobb legyen szókincsem.

A történetnek úgy varázsolhatunk igazi hangulatot, ha leírjuk röviden a környezetet, nem csak azt éppen
hol van a karakter, hanem azt is mit lát, érez, hall vagy tapint. Ezáltal az olvasó nem egy fekete hátteret lát a főszereplő háta mögött, hanem egy tájképet egy színes vásznat. Példa: Michael J. Sullivan Trónbitorlók könyvéből első fejezet, így kezdi el a történet mesélését az író. 

"Hadrian alig látott a sötétben, de attól még hallotta őket – a gallyak reccsenését, az avar ropogását, a fű susogását. Sokan voltak, háromnál is többen, és egyre közeledtek.
– Egyikőtök se mozduljon! – parancsolta az árnyakból jövő, zord hang. – Készek vagyunk hátba lőni benneteket, és ha menekülni próbáltok, a nyergetekből is kilövünk. – A hang gazdája még mindig az erdő sötét mélyéről szólt hozzájuk, mozdulatai épp hogy hallatszottak a csupasz ágak közt. – Csak a terheteken akarunk könnyíteni egy kicsit. Senkinek sem kell hogy bántódása essék. Tegyétek, amit mondok, és életben maradhattok! Ha ellenkeztek... nem kímélünk."   

 Már az első mondatokban érezhető a hangulat és a megfelelő környezetleírás, aminek köszönhetően jól eltudjuk képzelni a helyzetet.

 Társadalmak és nemzetek:

• Egyszerű felépítés: Középkori alapokon nyugvó fantasy esetében, ha valaki nagyvárosban játszódó történetet ír, 25.000 fős lakosság már elég nagynak számít, nem kell több százezres lakosságban gondolkozni. Akkoriban nem voltak ekkora városok, mert nehéz lett volna megoldani az élelemellátást, (így is sokan éheztek) a higiéniás viszonyokat (mint pl a szennyvíz elvezetés, tiszta ivóvíz). A mezőgazdaság alapú társadalmakban a város akkora volt, amekkora távolságot még a földművesek meg tudnak tenni egy nap alatt a földekig meg vissza. Ezek a részek is befolyásolják valamennyire a társadalmak kialakulását, ha meg van, hogy a helyszín milyen (mezőgazdasági, nagyváros vagy falu) felépítésű. Akkor elkezdődhet a társadalom teljes kiépítése, különböző törvények, szokások, etikettek és királyságok kialakítása. Ajánlom ilyen esetben fellapozni a történelem könyvet vagy Wikipédián rákeresni az adott időszakra.

Tanács, ha Pl: Egy szegény sorsú árva gyermek az egyik karakter, aki a nép legalsóbb régiójából kapaszkodott fel. Vagy olyan fiúról/lányról akarunk történetet írni, akinek küzdenie kellet gyermekkorában az életben maradásért célszerű a "helyszínt" a város nyomornegyedébe helyezni. Ahol ürülékben, sárban, a földön aludhat a szereplő és minden falatért harcolnia kell a többi utca gyerekkel. Szóval, ha azt akarjuk, hogy sajnálják a szereplőt, esetleg még együtt érzők is legyenek vele, akkor bátran nyúljunk sötétebb dolgokhoz. Gyakori hiba, hogy a főszereplőket mindentől megkíméljük, nem szabad, mert így a történet azon részétől vonjuk meg az olvasót, ami esetleg még érzelmet is kiváltott volna belőle. (Sokkalta jobb, ha szókimondóan közöljük a világ zordabb felét, mintha csak kerülgetnénk más szavakkal, ha ilyen múltja volt, akkor tudja meg az olvasó, nem kell szépíteni.)

• Nehéz felépítés: Ha egy teljesen új "fajjal/élőlénnyel" akarunk történetet írni, ahol mondjuk van mágia, akkor a társadalmuknak igazodni kell ehhez a mágiához. Tehát szükségünk van egy mágiarendszerhez, amelyben szabályok vannak, mert nem lenne jó, ha a főhősünk egy csettintéssel végezne a sötét gonosszal, mivel az elég rövid történet lenne. Ezért szükségesek a szabályok, hogy legyenek a varázslásnak határai, esetleg árny oldalai, nehézségei, mert ez még érdekesebbé teszi a mágiarendszert. Hallottam olyan ötletet, amiben a mágiával bíró faj, ha használja az erejét elveszti egyik végtagját. (Igen, kicsit morbid, de ez is egy határ, akadály) Tehát, ha erre épülne egy társadalom, akkor valószínű lenne, hogy a faj megfontoltan cselekedne és nem varázsolna össze-vissza. Viszont az olyan lények, akiknek nincs varázserejük lehet, hogy megcsonkítaná magát, hogy feljebb kerüljön vagy elismerést szerezzen. Más példák: Lehet bájital által is varázsolni, ha elfogy akkor viszont csak harctudományunk és ügyességünk segíthet. Vagy rúnák és rovások által, viszont, ha nem tudjuk vagy rosszul alkalmazzuk hatástalan. Ezt az egyik legnehezebb kiépíteni ezért egy következő rovatban jobban kibeszélem.

Amit idáig elképzeltünk azokat mindenféleképpen írjuk le, ne essünk abba a hibába, hogy elfelejtjük, nem emlékszünk. Ragadjunk tollat vagy vegyük elő a gépet és ami eszünkbe jut körmöljük le. Jó írást, sok ihletet! :)